What's up people?

Annyira elegem van az emberekből. Kezdek kicsit antiszociális lenni. Úgyérzem, hogy nem értenek meg az emberek. És tényleg, senki. Valahogy ha én mondok valamit az lóg a levegőben, senkit sem izgat, amikor meg más mond vmit akkor nevess rajta, meg mosolyogj vagy csak reagáljál rá valamit. Én nem szeretek beszélni. Egyedül nőttem fel - igaz vannak testvéreim, de 12, 24 meg 20 év van közöttünk -, megszoktam, hogy egyedül vagyok és, hogy hallgatnom kell. Nem is kell, de én szeretek hallgatni. Figyelni. Annyi érdekes dolgot lehet észrevenni amikor nem te vagy mindennek a közepe, hanem egy lépéssel hátrébb állsz. Többet tudok az emberekről, de Ők keveset tudnak rólam. Nem is kell, hogy sokat tudjanak, de nem is akarnak sokat tudni. Az embereket főleg manapság a felszínes dolgok érdeklik. Kin milyen ruha/cipő van, ki mit hallgat, ilyenek. Nem érdekli őket, hogy mit gondolsz valójában, és ha esetleg nem röhögsz vmi nagyon viccesen, akkor mi lehet az oka, hogy nem röhögsz... Csak gondolkodni kéne. Nem sokat és az ember rájön. Mintha a fától nem láttnád az erdőt. Nem szeretem a felszínes embereket. Akit csak a felszínes dolgok érdekelnek. Én nagyon szeretem a vízilabdát. Meg hallják a szót - víziladba, onnantól szevasz mehetsz is. Még idegen nem kérdeztem meg tőlem - ha megtudta, hogy szeretem a vízilabdát -, hogy ki/mi a kedvenc játékosom/csapatom. Max. annyit, hogy miért is szeretem. Hogy azt megértsék ismerniük kellene. Senkisem ismer. Talán anya. Igen, Ő ismer. De azért az nem olyan sok. Még a moonlights-on írtam nektek, azokról az emberekről akiket nap mint nap látok, suliba menet/jövet. Nem tudom ott leírtam e, hogy miért is 'szeretem' Őket. Ha igen, ha nem most ismét leírom. Van egy fiú. Akinek mindig négy órája van és nekem hazafele látnom KELL őt (persze csak ha nekem is négy órám van), mert erőt merítek belőle. Lelkileg és fizikailag is. Amikor tudom, hogy láthatom akkor az empénégyemen a 6. számra érek haza. Máskor a 8. esetleg a hetedik végére. Érdekes, de fontos, hogy láthassam. Azért, mert mindig egyedül van. Sosincs vele senki. Bárhol látom is. És erőt ad, hogy ha egyedül lennék is, akkor is vannak hozzám hasonlóak. Még nem vagyok egyedül. Még. Majd Pásztón igen. Valószínűleg. Én leszek a dagatt liba a másságával. Nem szexuális másságra gondolok. A fiúkat szeretem. ;P Arra gondolok, hogy én nem hallgatok tuc-tuc zenét, én nem hordok szoknyát amiből nincs ki a fél seggem, én nem vasalom és festetem barnára a hajam. És nem hiszem, hogy az emberek mindezt tolerálni tudnák. Majd meglátjuk.
Tudtátok am., hogy már több mint 5 hónapja boldogítalak titeket? xD Én nem gondoltam volna. Június 5-én leszünk fél évesek. Majd kitalálok akkorra valamit.
Heydy

p.s.: holnap mindenkinek sok szerencsét a konpetencia méréshez (aki ír), és rám is gondolni 8-12ig.