Na csá, minden kedves olvasónak.
Tóth Dorina a becses nevem, bár nem tudom, hogy tényleg becses e. 1995. február 13-án születtem Hatvanban. És IGEN. Eltaláltad. Nem péntek 13. volt. Hétfő volt. Szóval mondhatni, hogy nem vagyok szerencsétlen. De csak mondhatni. Igenis az vagyok. Hétfőn születtem, bár ahogy Garfield mondaná: „Utálom a hétfőt.” Hát igen. 22:35-kor bőgtem először eme világon. Talán sokak nagy bánatára. Viszont nem is utoljára. Teljes szívemből vízöntő vagyok, és nem csak horoszkópi értelemben. Szeretem a vizet, és mindent ami a vízben van.
2 és fél éves voltam éppen mikor először kerültem az óvoda falai közé. Szerettem oda járni. Volt „csúszós” szék, babaház, meg minden, ami szem-szájnak ingere. Bár akkoriban talán a kéz-szemnek ingere. Voltak barátok, meg hátugye az óvó nénik. Na ők totál úgy néznek ki, mint akkor. Ez vidámballagáskor bebizonyosodott.
Nemes (??) tanulmányaimat a selypi Hunyadi Mátyás általános iskolában kezdtem meg. Mondjuk ami ebből megmaradt az körülbelül annyi, hogy az előbb majdnem Hunyadi Jánost írtam... Ettől független kitűnő voltam, mint minden évben. Akisstréber. Pedig nem is az. Volt egy nagyon király osztályunk, még királyabb tanárokkal. (És itt most van egy irónia jel.) Miután elvégeztem ezt az iskolát állatorvos szeretnék lenni, ezért valószínűleg pszichológusnak tanulok tovább.
Szóval azt kértétek, hogy ne a szokásos sablon szöveg legyen: szeretek zenét hallgatni/filmet nézni. Még ha nem is ilyen lesz, ez akkor is igaz. ^^
Viszonylag sokat szoktam gépezni, mert jó kis társaság szokott összegyűlni. Jelenleg egy fórumon tengetem szerény napjaimat, ahol jelen pillanatban is folyik a vita a „Homoszexualitás” topicban. Érdekes megtudni az emberek véleményét az ilyen témákról is. A vitában nem veszek részt, mert nagyrész tök fölöslegesen történik ez a szópárbaj. Minden második poszt az az, hogy mostmár fejezük be. Ez úgy két napja nem sikerül. Bízzunk a jövőben. Van egy blogom is, aminek a címét nem szándékozom kiírni, mert akkor össze-vissza kommentálnátok minden személyes pillanatomat.
Sportolni rendszeresen nem sportolok túl sokat. Ellenben a sportokat nagyon szeretem, ami talán furcsa lehet mindenki számára. Kedvencem a vízilabda, szóval nézettek el nekem, ha hirtelen elmerülök valamiben és esetleg hallotok tőlem néhány hasonló felkiáltást: ria-ria-hungária; szép volt fiúk; hajrá vasas, angyalföld. Ez mind én vagyok. Nakéremszépen. Ha ez nem tetszik, akkor nyugodtan állítsatok le. Abba hagyom. Tényleg. És még a sportokról. Szóval: szeretjük még a Forma-1et, meg a MotoGPt is. Ja és a röpit meg néha a focit is. Meghát úgy a téli sportokat. Szóval most megállok.
STOP!
Remélem ennyi elég volt belőlem.
Csácsumicsácsőtésztakakaóspalacsinta.
Holnapra, suliba a felsőbbéveseknek kell. A lényeg, hogy vicces legyen.
Tóth Dorina a becses nevem, bár nem tudom, hogy tényleg becses e. 1995. február 13-án születtem Hatvanban. És IGEN. Eltaláltad. Nem péntek 13. volt. Hétfő volt. Szóval mondhatni, hogy nem vagyok szerencsétlen. De csak mondhatni. Igenis az vagyok. Hétfőn születtem, bár ahogy Garfield mondaná: „Utálom a hétfőt.” Hát igen. 22:35-kor bőgtem először eme világon. Talán sokak nagy bánatára. Viszont nem is utoljára. Teljes szívemből vízöntő vagyok, és nem csak horoszkópi értelemben. Szeretem a vizet, és mindent ami a vízben van.
2 és fél éves voltam éppen mikor először kerültem az óvoda falai közé. Szerettem oda járni. Volt „csúszós” szék, babaház, meg minden, ami szem-szájnak ingere. Bár akkoriban talán a kéz-szemnek ingere. Voltak barátok, meg hátugye az óvó nénik. Na ők totál úgy néznek ki, mint akkor. Ez vidámballagáskor bebizonyosodott.
Nemes (??) tanulmányaimat a selypi Hunyadi Mátyás általános iskolában kezdtem meg. Mondjuk ami ebből megmaradt az körülbelül annyi, hogy az előbb majdnem Hunyadi Jánost írtam... Ettől független kitűnő voltam, mint minden évben. Akisstréber. Pedig nem is az. Volt egy nagyon király osztályunk, még királyabb tanárokkal. (És itt most van egy irónia jel.) Miután elvégeztem ezt az iskolát állatorvos szeretnék lenni, ezért valószínűleg pszichológusnak tanulok tovább.
Szóval azt kértétek, hogy ne a szokásos sablon szöveg legyen: szeretek zenét hallgatni/filmet nézni. Még ha nem is ilyen lesz, ez akkor is igaz. ^^
Viszonylag sokat szoktam gépezni, mert jó kis társaság szokott összegyűlni. Jelenleg egy fórumon tengetem szerény napjaimat, ahol jelen pillanatban is folyik a vita a „Homoszexualitás” topicban. Érdekes megtudni az emberek véleményét az ilyen témákról is. A vitában nem veszek részt, mert nagyrész tök fölöslegesen történik ez a szópárbaj. Minden második poszt az az, hogy mostmár fejezük be. Ez úgy két napja nem sikerül. Bízzunk a jövőben. Van egy blogom is, aminek a címét nem szándékozom kiírni, mert akkor össze-vissza kommentálnátok minden személyes pillanatomat.
Sportolni rendszeresen nem sportolok túl sokat. Ellenben a sportokat nagyon szeretem, ami talán furcsa lehet mindenki számára. Kedvencem a vízilabda, szóval nézettek el nekem, ha hirtelen elmerülök valamiben és esetleg hallotok tőlem néhány hasonló felkiáltást: ria-ria-hungária; szép volt fiúk; hajrá vasas, angyalföld. Ez mind én vagyok. Nakéremszépen. Ha ez nem tetszik, akkor nyugodtan állítsatok le. Abba hagyom. Tényleg. És még a sportokról. Szóval: szeretjük még a Forma-1et, meg a MotoGPt is. Ja és a röpit meg néha a focit is. Meghát úgy a téli sportokat. Szóval most megállok.
STOP!
Remélem ennyi elég volt belőlem.
Csácsumicsácsőtésztakakaóspalacsinta.
Holnapra, suliba a felsőbbéveseknek kell. A lényeg, hogy vicces legyen.
0 komment:
Megjegyzés küldése