Nem akarom. Ezt nem.

emberek. boldog szeretnék lenni. most. nem holnap. nem jövőre. most. miért van az, hogy az olyan cicababák, mint ... és ... mindig boldogok. vagy ha feltétlen nem is azok, de akinek hangulata van rózsaszínben-fehérben pompázni, az nem hiszem, hogy lehet boldogtalan. nekik meg van mindenük. szerető család. pasi. jó iskola. pénz. nekik más nem kell. és ki vannak elégítve. és nekünk, többieknek, mi jut? most őszintén. miért nem szól semmi/senki mellettünk. mert nem vagyok egyedül. sokan vannak akik nem boldogok. és nem azért, mert nem tudnak boldogok lenni. csak esetleg olyan dologra vágyunk, amit nem lehet pénzen megvenni. nemrég gondolatkoztam azon, hogy mit is akarok az élettől. tudod mit? eljutni rengeteg helyre, megismerni különböző kultúrákat, embereket. aztán alapítani egy családot és boldog lenni. sok helyet látni akarok. nagyon sokat. mert nem akarok a társadalom azon női rétegéhez tartozni, aki 21 évesen férjhez meg, szül 2-3 gyereket, a gyerek mellett csinál egy diplomát, aztán vmi középember lesz belőle. nem a középességel van baj. én azt akarom, hogy világot lássak. nem akarok úgy meghalni, hogy ne lássam Párizst, a piramisokat. hogy ne legyek egy Green Day, Depeche Mode koncenteren? persze. csakis. tudomm,h ogy képes vagyok ezekre a dolgokra. mindenki képes rá. más kérdés, hogy ki meri megtenni ezeket. mert miből áll az egész? bérelsz/fogsz egy kocsit. beleülsz a kutyáddal, barátnőddel, pasiddal. és go neki. lehet, hogy félúton visszafordulsz. de megprbáltad. és ez a lényeg.
Heydy

zene: -