csütörtök, február 25

music can change the world.

Vannak napok, amikor egyszerűen csak úgy érzem, hogy nem akarok itt lenni, nem ezekkel az emberekkel, hanem máshol másokkal. persze a másokkal nem takar konkrét embereket. tudom, hogy ilyenkor elmarom őket magam mellől. egyszercsak felnézek és hopp. sehol senki. talán az a legrosszabb, hogy nem is olyan nehéz meg tenni. mm hogy elmarjam az embereket. aztán másnap már csak mosolygok, mert süt a nap, és boldog vagyok tőle... ki érti ezt? én nem az biztos.
mostanság néha rámjön a depis-zene hallgatás. nem vagyok depis, se emós, se semmi ilyesmi. csak néha jól esik, kell a piciny lelkemnek, ilyenkor érzem, hogy más is érezhet úgy ahogy én, és ez jó. : D meg nekem ha már borús az idő, akkor ahhoz ilyen zene dukál. deha süt a napocska, akkor meg all summer long, into the night és társai. az úgy jó. : D

néhány osztálytársamból olyan szinten elegem lett. mert oké - egyszerkétszer leírja rólam a házit, megkérdezi mit kell tanulni. de amit néhányan már csinálnak. egyesek csak azért képesek rám írni,h ogy megkérdezzék, én megtanultam e ezt vagy azt. merthogy akkor azzal hogy én sem tanultam meg kivonhatja magát a dolog alól. többek közért ezért állandósítottam az elfolglalt állapotot MSN, mert ha rám is írnak, nem fogok válaszolni. maximum ha olyan kedvemben vagyok. akkor előfordulhat.

és most egy kis művelődős rész:
MAGYARORSZÁG - KANADA: 20-5
MAGYARORSZÁG - AUSZTRÁLIA: 18-4
MAGYARORSZÁG - U.S.A.: 11-5
utóbbi kettő volvo kupa, még lesz egy kanadás holnap. : )
csocsi.

1 komment:

Alexandra írta...

Tényleg rohadt idegesítő tud lenni, ha egyesek nem képesek legalább fél órára leülni megcsinálni a házit vagy neadjisten tanulni.
Egy tipp: cserekereskedelem.:D Én a társadalomismeret anyaggal könnyen jutottam egy tábla csokihoz.^^" Szükség van a benne levő boldogító ítekre.:D